Nyomdai kisokos
A grafikai és nyomdai munkák megrendelése, egyeztetése során fontos, hogy szakember és megrendelő egy nyelvet beszéljen. Ennek érdekében megrendelőink számára is elkerülhetetlen bizonyos nyomdaipari alapfogalmak pontos ismerete és azok megfelelő alkalmazása.
Ennek segítésére állítottuk össze az alábbi listát, mely a legtöbb szerkesztési és kivitelezési hibát okozó alapfogalmak képes magyarázatát tartalmazza.
Kérjük, saját szerkesztésű nyomdai munkák megrendelése előtt feltétlen olvasd el ezeket a leírásokat!
CMYK
A Cyan (cián), Magenta (bíbor) és Yellow (sárga), a szubtraktív (kivonó) színkeverés alapszínei, s negyedikként a feketével, mint kulcsszínnel (Key color) kiegészítve a nyomdatechnika alapszínei.
Minden nyomdai reprodukcióra szánt grafikát e négy szín kivonataira kell bontani. A nyomtatás során a színkivonatok egymás után kerülnek a papírra és a folyamat végén a szubtraktív színkeverés szerint együttesen a kívánt grafika színeit adják vissza.
A legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban, hogy a digitális képbemeneti eszközök (digitális fényképező, scanner), valamint maga a szerkesztéshez használt számítógép monitora is RGB színtérben dolgozik, így ezeket a bemeneti állományokat konvertálni kell. Fontos, hogy ezt a konverziót a bemeneti állományokon (képeken) külön-külön végezzük el és a felhasználás, a nyomdai dokumentum szerkesztése már CMYK színtérben történjen, soha ne a teljes kész anyag kerüljön utólagosan konvertálásra!
Bővebb információ (angol nyelven) a CMYK színtéről a Wikipédián.
Mutációs nyomtatás
Többnyelvű, régiós és egyéb olyan kiadványok esetén alkalmazott technológia, melyek egyszerre több variációban készülnek.
Előnye, hogy a nyomdai indulási költségek nagy része megoszlik a kiadvány különböző variációi között, így az összköltség jelentősen csökkenthető.
Hátránya viszont, hogy csak bizonyos kötöttségekkel alkalmazható. A mutációs négyszínnyomtatás során a termék variációi kizárólag a fekete színkivonatban különbözhetnek. Ennek következtében a mutációs nyomtatás speciális előkészítést igényel a tartalomra és a szerkesztésre nézve egyaránt.
Tartalmi megkötés: A kiadvány tartalmában a variációk között változó tartalmak (általában a szöveg) kizárólag fekete színnel[1] (vagy szürkeárnyalatban) nyomhatók, színes képek, grafikák, vagy színes feliratok cseréje a variációk között nem kivitelezhető.
Szerkesztési megkötés: A formailag változó tartalmi elemeket (elsősorban a szövegek) minden esetben overprint feketével kell szerkeszteni. Csak tartalomban változó elemek (azonos méretű, de változó tartalmú szürkeárnyalatos kép) overprint nélkül, de kizárólag fekete színkivonatban jelenhetnek meg.
[1] speciális esetben a mutálódó szín a fekete helyett lehet valamely – felülnyomásra alkalmas – direkt szín, vagy – amennyiben a grafika jellege felülnyomást nem kíván, úgy bármilyen szín.
Papírméretek
Ma a nemzetközi szabvány szerinti papírméreteket használják minden országban, kivéve az Egyesült Államokat, Kanadát és némely más amerikai országot.
Ezt a nemzetközi szabványt ISO-nak hívják.
A Magyarországon használatos méretek is a német DIN, illetve a nemzetközi ISO szabvány elvét követi. Jelölése egy nyomtatott nagybetűből (fő méretsorozat jele), és egy számból (az alapméret felezésének a száma) áll.
A szabványosítás úgy történt, hogy vettek egy 1 méterszer 1 méteres papírt, ennek az átlója a √2, tehát a rövidebbik oldal 1 méter, a hosszabik, pedig 1,412, azaz √2, ezt nevezték el B/0-nak. A másik alapméretet, úgy alakították ki, hogy a területe pontosan 1 négyzetméteres legyen, ennek a neve lett az A/0, a papírméretek kiinduló alapja.
- A sorozat: Az A0-s papírív mérete 841×1189 mm. Területe 1 m². A közhasználatban elterjedt A4-es méretet az A0-s méret négyszeri felezésével kapjuk.
- B sorozat: A kiindulási méret (B0) 1000×1414 mm. A hosszabbik oldalt általában lekerekítik 1400 mm-re.Régebben ezt BB ként jelölték. Ma már a köznapi szóhasználatban a kerekített méretet hívjuk „B”-nek.
- C sorozat: A ritkábban használt „C” méretsorozat nagyjából középarányosa az előbbi kettőnek, kiindulási mérete 917×1297 mm. általában borítékok méretezésére használják.
Papírméretek milliméterben:
A | B | C | |
0 | 841×1149 | 1000×1414 | 917×1297 |
1 | 594×841 | 707×1000 | 648×917 |
2 | 420×594 | 500×707 | 458×648 |
3 | 297×420 | 353×500 | 324×458 |
4 | 210×297 | 250×353 | 229×324 |
5 | 148×210 | 176×250 | 162×229 |
6 | 105×148 | 125×176 | 114×162 |
7 | 74×105 | 88×125 | 81×114 |
8 | 52×74 | 62×88 | 57×81 |
9 | 37×52 | 44×62 | 40×57 |
10 | 26×37 | 31×44 | 28×40 |
A B1 mérete az A0 és az A1 között van nagyjából félúton. A C sorozat, melyet az ISO 269 definiál, az azonos számú A és B között van félúton. A C0 ezáltal valamivel nagyobb, mint az A0, a B0 mérete pedig a C0 méretét is meghaladja valamivel. Ez borítékolás szempontjából is előnyös. Például egy levél, melyet A4-es lapra írtak, belefér egy C4-es borítékba, amely viszont egy B4-esbe illeszthető. Létezik az A4-es méretnek egy speciális mérete, az LA4. Ezt naggyából az A4 hosszabbik oldalának harmadolásával kapjuk, mérete 100×210 mm. A hivatalos levelek (például számlalevelek, havi számlaegyenlegek) is zömében ilyen méretűek. Az ehhez tartozó borítékméret szintén LA4-ként van jelölve, de mérete 110×220 mm.
A nyomdaiparban az elmúlt években megjelentek más méretek is. Egyrészt a nyomdagépek általában nem tudnak a papírív teljes felületére nyomtatni, másrészt a továbbfeldolgozáshoz használt jelöléseket is rá kell nyomni a papírra. Ezért többnyire eggyel nagyobb méretű ívre nyomnak, mint a kellő méret. Ezért például az „A” méretű termékekhez többségében a 640×900 mm-es méretet használják. Ez nagyjából megegyezik a C1 mérettel, de annál mindkét irányban közel 20 mm-rel kisebb, ezáltal gazdaságosabb.
A papírok oldalarányának meghatározására megfelelőbb a milliméterben való mérés, mint a könyvméreteknél szokásos, kevésbé pontos centiméter. Van azonban egy olyan tűréshatár, hogy a 150 mm-nél rövidebb papírhossz esetén plusz-mínusz 1,5 mm elfogadható, alkalmazható rá a méretmegjelölés. A 150 és 600 mm közti hosszúságnál plusz-mínusz 2 mm-t engednek, a 600 mm-nél hosszabbaknál pedig plusz-mínusz 3 mm-t fogadnak el.
Bár a világ legtöbb részén az A4 szabványméret, az ilyen méretű papír nem fér be az USA-beli háromkapcsos iratgyűjtőbe (bár a kapcsos iratgyűjtőknél olyan szabvány is létezik, ami összhangban van a nemzetközi papírmérettel). A ritkább E5-ös papír azonban közel egy milliméterrel hosszabb az Amerikában szabványos levélméretnél, noha kb. 1,6 cm-rel keskenyebb. Az A4-es lapról E5-ösre készült fénymásolatokat egyszerűen 95%-osra kicsinyítik, míg E5-ösről A4-esre másolásnál 105%-ra nagyítják. Mivel a nemzetközi cégeknél az A4-et használják, honlapjukat (akár az ISO honlapját is) az ilyen méretű, tehát hosszabb papírokra való nyomtatáshoz tervezik. Ha ezeket igazítás nélkül nyomtatják amerikai levélméretű papírra, az oldal alja újabb lapra fog kerülni.
Kifutó
Ha a nyomtatásra szánt anyag az oldal(ak) széléig érő képet, grafikát tartalmaz, minden esetben ún. kifutót kell alkalmazni, azaz az oldalak tartalmát körben a vágott méretnél nagyobbra kell szerkeszteni. Ennek célja a nyomdai feldolgozás során felmerülő vágási pontatlanság kiküszöbölése.
A nyomdatechnikában alkalmazott ipari vágógépek 500-1000 nyomdai ívet vágnak egyszerre, így az egy kötegben vágott ívek között nyomtatási technológiától függően ±0,5-1,5 mm elmozdulás lehetséges. Ennek eredményeként megfelelő kifutó és margó alkalmazása nélkül a végtermék egyes példányain az oldalszélig érő grafika helyett fehér csík jelenhet meg, vagy az oldalszélhez túl közel helyezett lényeges tartalmi elemek levágódhatnak.
A kifutó mérete íves ofszet nyomtatás esetén min. 2mm, digitális íves és tekercs nyomtatás esetén min. 3mm.
Overprint (felülnyomás)
CMYK nyomatok esetén fekete szövegeknél és vékony vonalaknál alkalmazott technológia.
Lényege, hogy az apró fekete tartalmak alatt a színes háttérgrafika teljes egészében kinyomásra kerül és a fekete tartalom a másik három színre nyomódik rá.
Célja a nyomtatás során előforduló regisztermozgásokból adódó villogás kiküszöbölése. Valamint ez a megoldás a mutációs nyomtatás alapfeltétele